7.rész Adam

Hello sweetie!
Mi újság veletek?Hogy megy a suli?
Megérkeztem az új résszel,valamennyire sikerült rendbe szednem magam,bár még mindig nem vagyok túl ezen az egészen.Tegnap este az x-faktor alatt belekezdtem a részbe és mint látjátok mára be is fejeztem.Köszönök nektek mindent az 1000+ oldalmegjelenítést,a komikat és mindent.Nélkületek nem működne ez a blog.Az előző részhez csatoltam egy zenét kérlek titeket azzal együtt olvassátok újra,persze ha szeretnétek.
Jó olvasást!
Ölel titeket.:
Hope

A repülő orra süllyedni kezdett majd a hátsó része is földet ért. Kifelé bámultam a kis ablakon,a fehér felhő belepték az eget és a nap fényesen sütött. Jó volt érezni hogy itt végre nem borús az idő. A nap cirógató fénye jól esett bőrömnek,mesés idő lehetett kint. Egy robothang szólat meg ami bejelentette sikeresen földet értünk. Kicsatoltam övemet és komótosan lépdeltem az embertömeg után. Egy stewardess ált a kis lépcső mellett kedvesen mosolygott rám,és én ezt viszonoztam. Gyorsan haladtam át az épületen nem nagyon érdekelt ez a hely. Az üveg ajtó kinyílt előttem,és kiléptem a forró betonra. Megcsapott a meleg levegő,nem voltam én ehhez hozzászokva .Bár nyár van,sose volt Doncaster egy meleg város. Levettem magamról a meleg kabátot és a fejemre toltam a fekete napszemüvegem. A bőröndöm hangosan csikorgott a

Szabó Ádám 

betonon,miközben a torna cipőm is nyikorgott a lábamon .Ezek a hangok egy idő után kezdtek idegesítőek lenni,a ezért bekapcsoltam valami zenét,és a fülemben dübögő hangokkal, táncoltam végig az utcákat. Kiűztem a fejemből a gondolatokat,és nevetve ugráltam a betonon. A boldogságom abbamaradt, mikor neki csapódtam egy mellkasnak megint .A fülemből kiesett a fülhallgató és én is estem volna hátra ha nem fonódik egy erős kéz a csuklómra. Miután visszanyertem az egyensúly érzékem,és felnéztem a nálam jóval magasabb fiúra. Kék szemei,felzselézett haja  és édes mosolya volt. Még egy fiú akinek sikeresen neki mentem, ámbár ő nem keltett bennem olyasfajta érzéseket mint Harry.
A lábamat dörzsölgettem az aszfaltom mikor véletlenül a lábára léptem. Egyből mentegetőzni kezdtem sokszor ismételtem a "sorry" szócskát,csak az volt a baj hogy rég nem angliában voltam . Az ismeretlen fiú vadul mutogatni kezdett és "nem érteni amit mondasz" szavakat mondogatta.
- Bocsi - gondosan formáltam a szavakat nincs nagy gyakorlatom a nyelvben - Most jöttem Angliából-az ékezetes betűk nem nagyon mentek ezért valami hablaty szaladt ki szájamon.
- Semmi baj-egy mosolyt küldött felém és tovább folytatta - Jártál már a városban?- csodálattal néztem őt, olyan tisztán beszélt magyarul
- Nem. Most vagyok itt először.
- Körbevezethetlek ?
- Ha szeretnél-megragadta karom és maga után kezdett húzni. Egymás mellett nevetve pattognak az utcákon. Kicsit se nézhettek minket hülyének. Miután kellően kifáradtunk sétálni kezdtünk,és közben beszélgettünk. Hirtelen álltunk meg,elsőnek nem értettem,de miután felpillantottam megláttam egy hatalmas épületet.
- Ez meseszép – tátogtam
- Ez itt a Parlament. - mondta és én szorgalmasan ismételtem az utolsó szócskát. Miután kellően kicsodálkoztam magam tovább indultunk. Megmutatta a Hősök terét,láttam a Dunát,A Lánchidat egyszóval  végig mutogatta a várost. Szép hely Magyarország,legalábbis nekem nagyon tetszik az eddig látottak alapján.
A lábam már sajgott a sok sétától, a bőröndöm még mindig nálam volt,éhes is voltam,meg persze elkezdett sötétedni is.
- Hol fogsz lakni?- tette fel a kérdését az én idegenvezetőm.
- Fogalmam sincs. Talán egy hotelba-megrántottam a vállam
- Ácsi,ácsi .Nem engedem hogy fizess egy drága hotelszobáért. Nálam fogsz aludni.
- Nálad?- a szemöldököm az egekbe szokott miért aludnék én nála?
- Igen. És téma lezárva.
- De ..
- Nincs semmi de - Maga után kezdett vonszolni,én meg persze követtem őt. Megálltunk egy hatalmas ház előtt. Komolyan ő itt lakik?!
- Itt laksz?- kérdeztem
- Igen. Apám vette nekem - megrántotta vállát és miután kinyitotta a kaput, újra húzni kezdett. Átvágtunk a füvön és a bejárathoz igyekeztünk. Kinyitotta az ajtót és most már teljes pompájában láthattam a házat. Meseszép volt. Nem sokáig ámuldozhattam a házon mivel ő fogta és belökdösött az egyik vendégszobába.
- Itt átöltözhetsz,ha akarsz, le is fürödhetsz törölközőt az alsó fiókban találsz.
- Köszönöm-csak bólintott és kiment az ajtón. Kivettem magamnak valami pizsama szerűséget. Egy bő pólót és egy rövidnadrágot egy pihe puha zoknival .Bementem a fürdőszobába ledobtam magamról kényelmetlen ruháim és beálltam a forró víz alá. Nem sokáig zuhanyoztam hiszen kint várnak rám. Elzártam a vizet és gyorsan magam köré tekertem a puha törölközőt. Megtöröltem magam és gyorsan felvettem ruháim. Hajamat felgumiztam,a törölközőt ki terítettem és már kész is voltam. A zoknimba végig csúszkáltam a parkettán,és majdnem el is estem. Berontottam a konyhába ahol isteni illatok fogadtak.
- Mit csinálsszzz?- direkt el húztam az s betűt,miközben felhuppantam a pultra
- Enni. Gondoltam éhes vagy-a gyomrom megkordult ,amit persze ő nevetett.
- Adam - szólítottam meg
- Ádám-javított ki, kicsi át angolosítottam a nevét.
- Bocsi.
- Mit is akartál mondani?
- Ömm.. köszönöm hogy befogadtál. - lágyan elmosolytam
- Semmiség. Na ehetünk-segítettem tányérokat kirakni az asztalra mert ugyebár mind a ketten eszünk. A késői vacsora egész finomra sikeredett,meg is dicsértem érte. Elpakoltunk,és miután el is mosogattunk leültünk a kanapéra tv-t nézni. Egy unalmas vígjátékon ragadtunk le ami engem egyáltalán nem érdekelt. A szemeim már leragadni készültek fáradt voltam,hosszú volt ez nap. Ádám vállának döntöttem fejemet és hagytam hogy elragadjon az álmok édes országa.
.