5.rész Egyébként Harry vagyok

Hola!



Meghoztam az új részt,ami elég rövid lett,de nem akartam tovább húzni az érkezését.Ebben a részben benne lesz egy olyan személy akinek később majd fontos szerepe lesz a történetben,de arra még várni kell egy kicsit.Egyébként hogy telt az első sulis hét?!Hogy megy nektek? Na jó olvasást a részhez,és kitartást a sulihoz:)
Ölel titeket.:
Hope 















Leszálltam a vonatról,és egyenesen a kijárat felé vettem az irányt.
Kint megcsapott a hideg Londoni levegő,a libabőr végigszaladt kezemen,hidegebb van mint Doncasterben. Felvettem fekete bőrdzsekim,és leintettem egy taxit mielőtt lerohamoznak a Directionerek. A sárga jármű belassított előttem,kinyitottam az ajtót és behuppantam a kocsiba.
Lediktáltam a címet és elindultunk a repülőtér felé. Fejemet a hideg üvegnek döntöttem és néztem ahogy elhaladunk a sivár házak mellet. Nem voltam még Londonba,de ha igen akkor sem nagyon rendített meg,szerintem nagyon szürke itt minden. Egy mosolygós arcot sem lehet látni,nincsenek nevető gyerekek,minden olyan egyhangú. Nem terveztem sokáig itt maradni,inkább utazom tovább más városba. Hirtelen lassított a taxi így arra következtettem megérkeztünk. De nem,előttünk hatalmas kocsisor kígyózott tele türelmetlen sofőrrel. Nincs kedvem kivárni míg végre elindulunk,ezért kifizettem a taxit és útnak indultam az ismeretlen Londonba. Lassan ballagtam az utcákon,fogalmam sincs hol lehettem. Az utca végén kiszúrtam egy ajándékboltot gondolom valami térkép féleség is lesz itt. A kis bolt,nagyon hangulatos volt. A világos lila falak,és fehér bútorok teljes összhangban voltak egymással. Végigsimítottam a polcokon,teljesen magával ragadott a hely.
- Segíthetek?- fejemet a hang irányába  fordítottam,ahol egy velem egy idős szőke lány állt.
- Térképet szeretnék.- festettem mosolyt az arcomra. A lány kis keresgélés után kezembe nyomott egy vastag papírtömeget. Kivettem a pénztárcám a táskámból,és kifizettem a lapot ami most nagy segítségemre fog szolgálni .Az ajtó felé indultam mikor a lány kissé bizonytalanul megszólított.
- Te vagy Hope Megan Tomlinson?- hangosan sóhajtottam és csábos mosollyal az arcomon felé fordultam.
- Igen én-felcsillant a szeme és egyből hozzám sietett.
- Kérhetek egy közös képet?
- Persze-beálltam a lány mellé,villant a vaku és kész is volt a kép. Gyors búcsú után kisiettem a boltból és a térképet nézve indultam a helyes irányba. Minél hamarabb el szeretnék innen menni,túl sok a rajongó. Hirtelen egy erős mellkasba ütköztem,és a papír kihullott a kezemből egyenesen egy jó nagy pocsolyába. A nagyobb ütődésről én is a fenekemre estem,egyenesen a vizes betonra. Felnéztem a "támadómra" és egyből elvesztem gyönyörű zöld szemeibe.
- Bo…bocsánat- dadogtam
Ajkait mosolyra húzta és ez még ellenállhatatlanabbá tette őt .Kusza göndör tincsei,smaragd zöld szemei,és gödröcskéi teljesen elvarázsoltak. Talán ezt hívják úgy hogy szerelem első látásra?!Lehetséges. Viszont valahonnan nagyon ismerős volt bár sehogy sem tudtam eldönteni hogy honnan. Megráztam fejemet,el akarom felejteni buta képzelgéseimet. Felálltam,leporoltam nadrágom,bár nem sokat ér,hiszen egy nagy vízfolt díszíti az alját. Az ismeretlen mégis ismerős fiú,továbbra is csak mosolygott és nézte szerencsétlenségem. Miután még jobban elkentem a sarat a nadrágomon,kusza mosolyra húztam ajkaim,és elindultam volna ha nem ránt vissza a karomnál fogva. Mellkasához csapódtam,és mélyen magamba szívtam isteni illatát.
- Mit szeretnél?- kérdeztem és mélyen a szemébe néztem.
- Talán elvihetnélek,ha már fellöktelek- mély,dörmögő hangja simogatta fülemet.
- Nem muszáj,fogok egy taxit és megyek azzal-bármennyire szerettem volna vele menni,túl nagy szívesség lett volna.
- De én szeretném
- Hát.. akkor rendben- rámosolyogtam és próbáltam rájönni vajon melyik lehet az ő autója. Elkezdett húzni maga után,párszor megbotlottam míg végre elengedte kezem. Fekete,sötétített üvegű, Range Rover-e volt iszonyúan jól nézett ki,nem lehetett valami olcsó. Kinyitotta előttem a kocsi ajtaját,én meg beültem a fekete bőrülésre. Átfutott a másik oldalra,és ő is beszállt mellém.
- És merre vihetem a szép hölgyet?- kicsit elpirultam és felé fordítottam a fejem
-A reptérre - beindította az autót és elindultunk valamelyik irányba.
- Egyébként Harry vagyok - egy percre felém fordítottam fejét,és engedte látatni gyönyörű gödröcskéit.
- Hope.
Az út további része csendesen telt csak a motor hangját lehetett hallani. A kocsi lelassított és megálltunk egy hatalmas épület előtt. Kiszálltam,és megvártam amíg Harry is idelép mellém. Elköszöntem tőle,és bár elkísért volna,de valami sürgős dolga akadt. Mikor beléptem a terminálba,és ott hatalmas ember tömeg fogadott. Éppen megérkezett a repülő amire a vonaton foglaltam jegyet. Elmentem a jegypénztárig,kifizettem a jegyem,és elindultam a hosszú folyosó felé. A repülőn nem voltak sokan,leültem egy üres ablak melletti székre és onnan néztem ahogy felszáll a gép.