6.rész Nem fog vissza jönni

Hello sweetie!
Mivel ma van a kis haspókunk szülinapja ezért megírtam nektek  egy új részt.Ez az egész Louis szemszögéből van írva,ezért kicsit különlegesebb is.Kövi rész jobb esetben hétfőn ha nem akkor a jövőhét folyamán.
Ha tetszik a rész komizzatok és +1-ezzetek:)
És boldog szülinapot Niall!:)))

                                                           *Louis Tomlinson szemszöge*

Listen To Your Heart

Fáradtan keltem ki ágyamból,korán volt még,de én felkeltem a halk lábdobogásra. Az este nem sokat aludtam végig  Hope viselkedésén gondolkoztam,nem tudom miért volt olyan amilyen. Felkaptam magamra az egyik pólóm egy rövidnadrággal és elindultam megnézni vajon ki van fent már hajnalok - hajnalán.

Az ajtó halk csukódása megzavart,nem értettem ezt az egészet. Szapora léptekkel indultam le a lépcsőn,de a nappaliba nagy  üresség fogadott,senki nem tartózkodott lent. Azt hittem hogy az elmém játszik velem csúfos játékot,de a szemet szúrt a dohányzó asztalon heverő fehér papír lapocska. Emlékeim szerint ez este még nem volt ott. Kezembe vettem a szépen összehajtott lapot,forgattam a kezemben,nem tudtam mi vár eme  papír másik oldalán. A kíváncsiság eluralkodott rajtam,széthajtottam és olvasni kezdtem a levelet.

Kedves családom!

Nem tudom észrevettétek-e de elmentem végleg. Elköltözöm ebből a házból,ezzel megszabadítva titeket még egy nyűgtől .Gondolom felmerült bennetek a kérdés vajon hogy jutottam erre a döntésre. Hát.. én ezt már 4 évesen eldöntöttem,mikor kihagytatok az életem egyik fontos eseményét,a balett fellépésem. És ezután következtek a ballagásaim,az érettségim,a szülinapjaim egyszóval minden. Kihagytátok a legfontosabb pillanataim,és még egy sajnálomot   se mondtatok. És Louis...nem érted miért haragszom rád?! Gondold végig az elmúlt 3 év történéseit. Nem kerestél,nem hívtál egy rohadt sms-t se küldtél. Eközben többieket ajándékokkal halmoztad el, folytosan beszéltél velük. Érted már?!És most ne hogy azt hidd hogy a pénzed kell,mert erről szó sincs,nekem szeretetre van szükségem....

Sajnálom hogy így búcsúztam el,de nem volt szívem felkelteni titeket.

                                       Hopexxx

Mikor a végére értem elfogott egy érzés,talán csalódottság, és mérhetetlen szomorúság keveréke.

Nem hiszem el hogy ezt tettem/tettük vele, kiközösítettük a családból, nem törődtünk vele.

Egy rohadt szemétládának érzem magam, nem foglalkoztam a testvéremmel, ezzel mélységesen megbántva őt. Kedvem lelt volna anyáékat okolni,és bár ők is hibásak, én se vagyok ártatlan ez ügyben.

Belegondolni is nehéz vajon mit érez most ő, nem számíthatott családjára  pedig nekünk kellett volna mindig ott lenni mellette. Hiszen ez a családok dolga, összetartozás, szeretet, biztonság és ezeket ő pont nem kapta meg. Szememből kicsordult egy könnycsepp, rossz báty vagyok, nem foglalkoztam a saját húgommal pedig nekem kéne még a példát mutatni is neki. Zokogni kezdtem,kedvem lett volna addig ütni magam míg meg nem halok, leugrani egy szikla tetejéről, akartam hogy legalább nekem is fájjon. Tudtam hogy ez az egész kudarcba fog fulladni, hiszen ki hagyná hogy a nagy Louis Tomlinson bántsa magát?! Szerintem senki. Viszont  mi nem fizikai-,sokkal inkább lelki fájdalmat okoztunk neki azzal hogy magára hagytuk őt. Ahogy ő fogalmazta neki szeretetre lett volna szüksége,amit tőlünk nem kapott meg. Halk csoszogás ébresztett fel gondolataimból, reméltem hogy ő jön vissza , bár tudtam ez nem lehetséges. Fejemet az ajtó felé fordítottam ,és pont egy olyan személy jött be rajta akinek legkevésbé vágytam a társaságára. Nem értette a helyzetet hogy érthetné?! Csupán csak a lánya költözött el itthonról. Hanyagul dobtam oda neki a levelet és a lehető legtávolabb ültem tőle a kanapén. Felhúztam lábaimat, és fejemet a térdemre hajtottam,nem sokszor voltam még ennyire magam alatt, hiszen nem mindennap veszíti el az ember a testvérét. Halottam ahogy anya halkan zokogni kezd, megvigasztaltam volna én, de tudtam hogy ő is ugyanolyan hibás mint én. Az idő elteltével egyre többen gyűltünk a nappaliba és szinte mindenkinek ugyanaz volt a reakciója mint nekem. De mit érünk el azzal hogy sírunk?!Semmit. Nem fog vissza jönni Hope pár elhullatott könnycsepptől.
Legszívesebben utána mentem volna, de már késő, hiszen már biztos hogy más városban van. Hatalmas a világ, bárhol lehet az én elveszett húgocskám. Bár a könnyektől még homályos volt tekintetem,de elindultam az ő szobája felé. Nem hittem volna hogy egyszer látni fogom így a szobát,ilyen üresen.
Régen tele volt poszterekkel mára már csak a letisztult orgona színű falakat lehet látni. A szekrény üresen tátong, máskor pedig nem fért el benne az összes ruha. A családi képek is eltűntek,csak az alapberendezések vannak a szobába,minden egyedi dolog eltűnt belőle. Lefeküdtem puha ágyára még mindig érződik rajta az ő sajátos illata. Ha tehetném visszatekerném az időt hogy változtassak a múlton,de tudom hogy ez nem lehetséges. Elvesztettem a  kis húgom,lehetséges hogy örökre….