Prológus

"Mikor úgy érzed nincs miért élned, mikor már a fájdalom elmosott minden szeretetet, mikor már csak a kín maradt neked, akkor sem szabad feladnod. Fel kell állnod , és nem szabad hagynod hogy az élet legyőzzön ,mert mindig van remény. Az élet egy hullámvasút, és van hogy fent, és előfordul hogy lent vagy, de neked sose szabad feladnod. Ez történt velem is. Az élet kegyetlen játékot űzött velem, fájdalmas csapásokat mért rám, de én nem adtam fel. Az utolsó pillanatig küzdöttem minden erőmmel, de az ember nem lehet mindig erős. A gyengeség be fog következni , hiába teszel ellene,egyre jobban kezd fájni, a kín egyre jobban mardos, és végül... feladod .Összetörsz ,hiszem te is emberből vagy és te sem bírsz ki mindent. Végül beismered csúfos vereséget szenvedtél. A halálba kívánod magad, és már nem érted az élet értelmét sem. De a fény mindig utat tőr magának, ha az utolsó pillanatban is, de megtöri a sötétséget. És lesz  egy új szebb életed, barátokra találsz, szerelemre ,és talán békét is  lelsz a világba....."