2.rész Broken

Sziasztok:)
Nem mondanám hogy ez nagyon jó rész lett nekem személy szerint nem nagyon tetszik,de ennyit tudtam összehozni.Sajnálom hogy ennyit késtem,de mostantól megpróbálok sűrübben részeket hozni:)
A kövi jövőhéten lesz,de utána megpróbálok két naponta hozni:)
Köszönöm a +1 feliratkozót,a komikat,a +1-eket,és hogy nemsokára elérjük a 200 oldalmegjelenítést is:)
Ez se lett valami fúú de hosszú,de azért remélem nektek tetszik.Bocs a helyesírási hibákért:)
Na nem untatlak titeket tovább,jó olvasást!<3
Puszi.:
HopexXx

Sírni lett volna kedvem, zokogni, kiabálni, hogy mennyire elegem van már a világból.. de nem tehettem. Ha sírok akkor gyenge vagyok, de én nem vagyok az.

Erős vagyok, mindent kibírok, és talán pont ez a baj. Minden nap csak egy álcám mutatom, egy erős, nemtörődöm semmivel lányt. Pedig ez nem így van,egy kicsit se vagyok erős,egy gyenge kislány vagyok másokhoz képest.

Megpróbálhatok úgy tenni, mintha semmi se érdekelne, de ez valójában nem így van.

Nagyon is érdekel mások véleménye. Hiába teszek úgy, mintha ez nem így lenne, minden egyes szóképes az emlékezetembe vésni magát. A lenéző pillantások, a gúnynevek, az átsírt éjszakák mindig bennem maradnak.

Az időjárás is ellenem fordult, szakad az eső, és villámok szelik át az eget. Nem szeretem a viharokat.

Hangosan sóhajtottam, és lemásztam az ablak párkányáról. Kezembe vettem a gitárom és egyszerű dallamokat kezdtem játszani rajta.

Fáj, éget belülről a sok felgyülemlett érzés, amik szinte már teljesen megölnek belülről. Eldobtam a gitárom, és a fekete szövetkabátomat felhúztam a kezemre.

Kirohantam a szobám ajtaján, lefutottam a lépcsőn és egy "Majd Jövök" elmotyogása után kimentem az ajtón. Jól gondoltam, kint tombol az ítéletidő, de engem, ez mit sem érdekel. Rohantam az egyetlen emberhez, aki megért.. a nagypapámhoz. Megálltam a kis családi ház előtt, és hangosan dübörögtem a kis rozoga ajtón. Hirtelen az ég hatalmasat dörrent mire én ugrottam egyet és jobban összehúztam magamon a fekete kabátom. Nemsokára nyílt az ajtó és a papám kikerekedett szemeivel találtam szembe magam. Betessékelt a meleg szobába, nem kezdett el szidni, nem ordibált velem, tudta nagyon jól min megyek keresztül. Kezembe nyomott pár száraz ruhát és egy törölközőt, így én megcéloztam a fürdőszobát. Ledobtam magamról a vizes ruhákat, és beálltam a zuhany alá.

A forró víz égette bőröm, de egy idő után segített ellazulni. Nem sírtam, nem gondolkodtam, nyugodt voltam. Elfelejtettem a problémáim, kiűztem a gondolataim és hagytam, hogy a meleg vízcseppek végigszántsák bőröm.

Miután kellően lenyugodtam, kiléptem a zuhany alól és felvettem egy rövidnadrágot, amit még itt hagytam, és hozzá papa egyik pólóját. Kimentem a fürdőszobából és egyenesen az étkező felé vettem az irányt. Mindig itt beszéljük meg a problémáinkat. Leültem a nagy fa asztalhoz ahol már várt rám a nagypapám. Lehajtottam a fejem és összeszedtem gondolataim. Nem kérdezett semmit, nem szólt, várta hogy mikor török ki.

- Elegem van - zokogni kezdtem,ő azon kevesek, közé tartozik, akik láttak már sírni.

- Shh...Nyugodj meg.

- Nem bírom ezt tovább.

- Senki nem mondta, hogy muszáj ott laknod - erre felkaptam a fejem - 18 éves erős nő vagy nem tarthatnak már ott

Valamilyen szinten igaza van. Nem tudnák meg akadályozni, hogy elmenjek. Betöltöttem a 18-at már felnőtt vagyok, elköltözhetek otthonról. Fejemet a vállára hajtottam, és hagytam, hogy simogassa a hátam. Miután megnyugodtam kicsit, felé kaptam a fejem.

- Akkor szerinted jól tenném, ha elköltöznék.

- Igen, rossz látni hogy ilyen szomorú vagy. - mondta

- Köszönöm-mosolyodtam el halványan. Ő legjobb nagypapa, akit kívánhatnék.

Lassan csillapodni kezdett a vihar és átvette a helyét a napsütés. Visszaöltöztem a rendes ruhámba, és egy öleléssel elköszöntem papától. Mikor kiléptem az ajtón, megcsapott az eső illata, amit annyira szeretek. Lassan lépdeltem haza, rugdostam a köveket, és közben kattogott az agyam. Megfontolom azt, amit papa mondott. Lehetséges hogy igaza van.

Időközben megérkeztem a nagy emeletes kertes házhoz és a kulcsot a zárba tettem. Benyitottam a lakásba és bent őrültek háza fogadott .Mindenki össze-vissza rohangált és pakolászott. Kikerültem őket, és nyugodtam ledőltem a puha ágyamra.