10.rész "Hope te vagy az?"

Sziasztok!
Sajnálom a késést és azt is hogy ez ilyen nagyon nagyon rövidke részre sikeredett.Nem tudtam többet írni hozzá,valahogy nem.Viszont nagyon köszönöm a támogatást,a feliratkozókat,és kommenteket amik mindig olyan jól esnek.Sajnos előző héten alig volt időm minden nap hulla fáradtan estem haza utána még házit kellet írnom..nem volt időm a blogra.Így is hétfőn tanulmány kiránduláson voltam ..pff nagyon fárasztóak a napjaim.De nem panaszolok nektek többet,gondolom titeket a rész érdekelne:)Ha tetszik komizzatok és pipáljatok hogy tudjam megéri sietni a kövivel!:)
Jó olvasást!
Ölel titeket:
Hope xx                                                             

                                                                   ~Szabó Ádám~

Idegesen túrtam a hajamba, számat már véresre harapdáltam mondhatni idegileg teljesen kész voltam. A percek idegtépő lassúsággal teltek, bő 3 órája hogy műtik Hope-ot. Kezeimet szorosan összenyomtam imádkoztam azért hogy ő, legalább ő túlélje ezt. Belegondolni is rossz mi történhet vele, vajon már az igazak álmát alussza vagy éppen élet halál között lebeg? Kezdett idegeimre menni a túlzott várakozás. Vettem egy mély levegőt és fel álltam a műanyag székről. A tornacipőm talpa nyikorgott a csempén ezzel megtörve a csendet az üres korházi folyosón. A hippó szagú levegő égette tüdőmet,hányinger fogott el, de per pillanat minden gondom és nagyobb volt ennél. A folyosón való járkálás nem segített semmit sokkal inkább szédülés kezdett kerülgetni. Elszörnyülködtem magamon hiszem Hope vére még mindig ruhámat díszítette. Az ujjaimon is sok vörös folyadék volt, szinte égették bőröm,inkább zsebre dugtam kezeim hogy elrejtsem az emberek elől,bár sokkal inkább magam elől. Hirtelen nyílt az ajtó és én egyből izgatottan fordultam feléje. Ott volt ő és ó még így is milyen gyönyörű. Szememet végig vezettem rajta, csövek lógta ki testéből és a keze szorosan be volt kötve. Betolták őt egy kórterembe és én egyből utána akartam menni de egy orvos megállított.

- Sikerült megmenteni az életét de elég sok vért vesztett. Most kómában van, válságos az állapota - egy nagyot sóhajtott- bármelyik percben leállhat a szíve.

Egy pillanatra lefagytam szóval meghalhat? Nem az nem lehet. Most ismertem meg ezt a csodálatos lányt, nem akarom elveszíteni. Nyeltem egy nagyot,és egy bólintással megköszöntem az orvos segítségét. Viszont úgy tűnt  nem akar elmenni. Sürgetően doboltam lábaimmal vajon mit akarhat még?

- Fel szeretnénk írni a lány adatait. Tudna segíteni benne?

Megvakartam tarkómat, őszintén szólva nem sokat tudtam róla. Megráztam a fejemet mire az ősz hajú bácsi lemondóan sóhajtott egyet és elment. Ekkor jutott eszembe hogy valahogy értesítenem kéne szüleit. A relukszás ablakhoz sétáltam,mélyen aludt.Bementem a szobába és leültem egy pillantra mellé.Végig simítottam vágásain és egy könycseppet hulltam rá.Miért tette ezt?Kivülről egy gondtalan aranyos lánynak tűnik de mostmár tudom komoly problémmákal küzd. Felálltam a székről és egy gyengéd puszit leheltem homlokára.Kimentem a korteremből és haza felé indultam.A történtek hatására még mindig homályosan láttam  és kicsit szédültem is.Nem lehet nagy baj ha elmegyek egy fél órára. Igaz? Végig csörtettem a folyosókon mikor végre elértem a szürke ajtóhoz,intettem egyet a recepciós pult mögött álló nőnek és kiléptem a friss levegőre. Az eső kis cseppekben hullott le az égből,és szürke felhők nem engedték áttörni a nap fényes sugarait. Ez a borús idő még jobban lelombozta kedvemet. A kapucnimat a fejemre húztam és úgy haladtam végig az utcákon. Siettem haza, minél több időt akartam Hope mellet tölteni. Valami megfogott ebben a lányban már első találkozásunkkor. Sikerült elrabolni szívemet egy szimpla pillantásával,és bár tudtam nem helyes, de én akkor is küzdeni fogok érte. Időközben megérkeztem az emeletes házhoz ami most inkább elriasztott magától minthogy én ezt kedves otthonomnak tekintsem. A kulcsot a zárba helyeztem és kisebb szöszmötölés után szabadon bejuthattam. Bent minden ugyanúgy volt mint ahogy hagytam. Vérfoltok tarkították a tiszta parkettát és tudtam ez az ő vére. Ó bárcsak ne így lenne. Felmentem abba a szobába ami csupa rossz emléket idézett elő bennem de tudtam a családjának joga van tudni mi történt a lányukkal. Hope vére betöltötte az egész fürdőszoba csempéjét próbáltam ezzel kevésbé foglalkozni hiszen ha erre gondolok mindig elkap a sírógörcs. Felvettem a földről  törött és véres telefonját kivettem belőle a SIM kártyát és az enyémbe helyeztem. Időbe telt míg újra bekapcsolt a telefon és meglepetésemre Hope-nak 21 nem fogadott hívása volt egy bizonyos Louis-tól. Fogalmam sem volt ki lehet ez, mit akarhat, ezért inkább az sms-ei között kezdtem kutatni hátha itt találok valami használható információt. Itt is megtaláltam a fiút aki jó pár hívást hagyott a lánynak. Szemmel átfutottam  az üzenetet elég furcsa volt,nem értettem mi történhetett köztük. De egy biztos volt ők bizony testvérek. Nem is tétlenkedtem,rámentem az ő nevére, és fülemhez  emeltem a telefont.1 csörgés után felvette, és reménykedő hangon beleszólt.

- Hope te vagy az?