1.rész Én már a szüleimre nem számíthatok

Sziasztok:)
Itt az első rész ami tudom elég rövid lett.Ezt sajnálom:/A kevetkező résszel megpróbálok sietni,szerintem hétfőre megtudom írni. Bocs a helyesírási hibákért,javítgattam,de így is lehet benne pár darab:/
Köszönöm a több mint 70+ oldalmegjelenítést,és azt az egy feliratkozót,nekem ez nagyon sokat jelent:)
Jó olvasást!
Puszi:
Hopexx

"Fáradtan nyitottam ki szemeim, de nem a szobámba, hanem egy tükrös terembe voltam. Az ablakon beszűrődő fény adott egy kis megvilágítást a helynek de így is alig láttam valamit. Kicsit körbenéztem mikor a fehér fal mellet, egy kislányt pillantottam meg.  Felhúzott térdekkel lehajtott fejjel zokogott. Közelebb merészkedtem hozzá és leguggoltam mellé. Fehér ballett ruhája már kicsit gyűrött volt, és koszos, de még így is aranyosan nézett ki. Felemelte fejét, és kíváncsian  méregetett nagy kék szemeivel. Hátrahőköltem a meglepettségtől, ez a kislány én voltam, csak 4 évesen. Az emlékek most is, mint mindig könnyet csaltak a szemembe. Ez volt az első  ballett fellépésem és anyáék erre nem jöttek el. Hirtelen elsötétült minden, és már más helyszínen találtam magam. Az óvodám udvara. Szerettem ide járni.

Középen egy kislány állt  aki éppen a szüleit kereste .A lány szemébe könnyek gyűltek mikor nem látta egy családtagját sem. Megint magamat látom. Az ovis ballagásom napján. Kihagyták ezt is, a papám jött értem, mert ők elfelejtették. Újra könnyek gyűltek a szemembe, de nem sírtam el magam, nem szabad gyengének lennem. Hirtelen  megint változott a hely így egy újabb emlékképbe csöppentem. Gimnázium. Ó, mennyire gyűlöltem, megaláztatások, cikizések tömkelegét.
 Megijedtem mikor hangos csattanással záródott be a nagy vasajtó, és egy gyönyörű szőkés barna hajú lány  lépett ki rajta. Szép kék szemei voltak, karcsú alakja, minden fiú őt nézte. Odamentem hozzá, átöleltem és  hagytam, hogy a vállamon sírjon. Tudom hogy én voltam az, a gimis ballagásomon, a szüleim nélkül.
Most egy folyosón találtam magam, ami egy nagy faajtóhoz vezetett. Beléptem a nagy tornaterembe ahol megint csak  a régi én voltam. Kék köpenyem a lábam szárát súrolta, ebből rájöttem a régi középiskolámban, vagyok. Hát igen. .szerettem ide járni, volt pár  hamis barátnőm, és barátom, akik csak kihasználtak, de azért jó volt. Annyira hiányozni fog. Egy hete ballagtam el, a szüleim megint nem jöttek el, fontosabb volt nekik a vidámparkba menni. Ó és most jön a vicces rész, a szülinapom. Nem kaptam tortát, ezért egy muffinba raktam gyertyát és úgy fújtam el. Aznap csak a nagypapámtól kaptam felköszöntést senki mástól.

Én már a szüleimre nem számíthatok, se a testvéreimre, nekem maradt a gitárom és a zene iránti szenvedélyem..."

 Zihálva ébredtem a saját ágyamba, szemeimből könnyek csordogáltak, amik egybefolytak a homlokomról lehulló izzadság cseppekkel. Felültem az ágyban, kicsit megtöröltem az arcom és az órámra pillantottam. Hajnali egy óra, újabb álmatlan éjszakának nézünk elébe.