3.rész Nem várt vendég

Hello Sweetie:) Köszönöm a komikat,a 300-on felüli oldalmegjelenítést.Tudom hogy azt ígértem hogy ez hosszabb rész lesz,de végülis nem lett az,inkább a végét ilyen rejtélyesre hagytam:)A részről pedig itt megtudjátok a főszereplő nevét:)Ja és kiderült én nem tudok ilyen újságcikkes valamit írni.Bocs a helyesírási hibákért,nemrég értem haza hulla fáradt vagyok,és így írtam meg a részt,szóval kérlek titeket most nézzetek át azok felett. És egy kis közlemény.:Azt igértem hogy sűrübben hozok részeket de szerintem ez suli melett nem fog menni.Lehet hogy hetente egyszer jobb esetben heti kétszer lesznek részek.Nagyon sajnálom hogy így alakult.Még suli előtt lesz egy rész és utána pedig fogalmam sincs mikor lesz:/Na élvezzétek ki a szünet utolsó napjait. Puszi: HopexXx

Megpróbáltam pihenni, de a lentről jövő lábdobogás, és ajtócsapkodás nem hagyott. Fáradtan keltem ki  az ágyból, bár két óra, én álmos vagyok. Ölembe vettem a laptop-om és unottan kezdtem keresgélni az interneten. Megnéztem a rég nem látott közösségi oldalakat, de egyik sem kötötte le a figyelmem. A gyűlölködő és irigykedő üzenetek már rég nem érdekelnek. Hiszen megtanultam elfojtani az érzéseimet, nem könnyű, de több év leforgása után már ezt kicsiny akadálynak veszed.

Éppen léptem volna ki twitteről mikor megakadt a szemem egy nekem szánt üzeneten. Érdeklődve mentem rá a linkre, amit a tweetben találtam. Egy  cikket nyitott meg, nem volt hosszú inkább lényegre törő.

Problémák vannak a Tomlinson családnál?

Nemrég Louis Tomlinson családja ellátogatott Amerikába hogy kis időt töltsenek az éppen turnézó világsztárral. Ám ebből a kis összejövetelből hiányzott a legidősebb lány gyermek, Hope Megan Tomlinson.

Legfrissebb értesüléseink szerint  a világsztár testvére, az újdonsült barátjával töltötte a napokat. Nem tudni a lány miért nem utazott el velük, de szerintünk családon belüli viták lehetnek a dologba.

Felkerestük az éppen turnézó fiút, aki nem akart nyilatkozni ez ügyben, ám menedzsere szívesen megtette:"Nem érezte jól magát, ezért a szülei nem erőltették neki ezt az utazást". A fiúk egyébként 1 hetes szünetet kaptak, amit valószínűleg családjukkal, és barátnőikkel fognak tölteni.

Idegesen csaptam le a számítógép tetejét. Mégis mi közük van ehhez?! Elegem van már, nem akarok a bátyám árnyékában élni.

A cikkről pedig.. igazából semmi bajom nem volt ,csak szimplán semmi kedvem nem volt elutazni és jó pofizni öt idióta sráccal ,így anyáék elmentek nélkülem. Miután lehordtam a sajtót mindennek visszanyitottam a laptop tetejét,és elkezdtem keresgélni a pletyka oldalon. A cikkek nagy része a híres One Direction-ról szólt, így azokat inkább átugrottam. Unottan ugráltam a bejegyzések között mikor végre a találtam egyet, ami végre rólam szól.

Hope Megan Tomlinson bepasizott?

Minden jel arra utal,a világsztár testvérére rátalált a szerelem. A minap látták a lányt egy számunkra ismeretlen fiúval enyelegni.

A két fiatal szerelmespárként járták a várost  kézen fogva sétáltak, és egy-egy csók is elcsattant köztük.

A pár egyik  közeli ismerőse szerint dúl köztük a szerelem.:"Szinte minden idejüket együtt töltik,és bár friss a kapcsolatuk,de látszik hogy iszonyat szerelmesek egymásba"
Ezek szerint  Hope Megan Tomlinson tényleg szerelmes .De vajon mit szól ehhez az egészhez Louis ?

Az utolsó mondaton elnevettem magam. Hogy mit szól ehhez Louis?!

Semmit. Magasról tesz, arra hogy mi van velem. A kapcsolatról pedig egy hete vagyunk együtt, jól megvagyunk egymással, de én ez nem nevezném igazi szerelemnek.

 Lehajtottam a fekete gép tetejét,   és elhatároztam, hogy nem foglalkozom a sajtóval. Felkeltem az ágyról, és elindultam megnézni mi ez a nagy sürgésforgás. Leindultam az emeletről, ám a lépcső alján nem várt személybe botlottam. Hátrahőköltem a meglepettségtől, pont az ő társaságára vágytam legkevésbé. Menekülő út után keresgéltem de feleslegesnek bizonyult, hiszen hirtelen felém kapta fejét. Jól láthatóan végigmért szemeivel, úgy viselkedett mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. Kitárta karjait gondolom ölelésre várt de, én lemondóan megráztam a fejem és felrohantam a biztonságot nyújtó szobámba.

2.rész Broken

Sziasztok:)
Nem mondanám hogy ez nagyon jó rész lett nekem személy szerint nem nagyon tetszik,de ennyit tudtam összehozni.Sajnálom hogy ennyit késtem,de mostantól megpróbálok sűrübben részeket hozni:)
A kövi jövőhéten lesz,de utána megpróbálok két naponta hozni:)
Köszönöm a +1 feliratkozót,a komikat,a +1-eket,és hogy nemsokára elérjük a 200 oldalmegjelenítést is:)
Ez se lett valami fúú de hosszú,de azért remélem nektek tetszik.Bocs a helyesírási hibákért:)
Na nem untatlak titeket tovább,jó olvasást!<3
Puszi.:
HopexXx

Sírni lett volna kedvem, zokogni, kiabálni, hogy mennyire elegem van már a világból.. de nem tehettem. Ha sírok akkor gyenge vagyok, de én nem vagyok az.

Erős vagyok, mindent kibírok, és talán pont ez a baj. Minden nap csak egy álcám mutatom, egy erős, nemtörődöm semmivel lányt. Pedig ez nem így van,egy kicsit se vagyok erős,egy gyenge kislány vagyok másokhoz képest.

Megpróbálhatok úgy tenni, mintha semmi se érdekelne, de ez valójában nem így van.

Nagyon is érdekel mások véleménye. Hiába teszek úgy, mintha ez nem így lenne, minden egyes szóképes az emlékezetembe vésni magát. A lenéző pillantások, a gúnynevek, az átsírt éjszakák mindig bennem maradnak.

Az időjárás is ellenem fordult, szakad az eső, és villámok szelik át az eget. Nem szeretem a viharokat.

Hangosan sóhajtottam, és lemásztam az ablak párkányáról. Kezembe vettem a gitárom és egyszerű dallamokat kezdtem játszani rajta.

Fáj, éget belülről a sok felgyülemlett érzés, amik szinte már teljesen megölnek belülről. Eldobtam a gitárom, és a fekete szövetkabátomat felhúztam a kezemre.

Kirohantam a szobám ajtaján, lefutottam a lépcsőn és egy "Majd Jövök" elmotyogása után kimentem az ajtón. Jól gondoltam, kint tombol az ítéletidő, de engem, ez mit sem érdekel. Rohantam az egyetlen emberhez, aki megért.. a nagypapámhoz. Megálltam a kis családi ház előtt, és hangosan dübörögtem a kis rozoga ajtón. Hirtelen az ég hatalmasat dörrent mire én ugrottam egyet és jobban összehúztam magamon a fekete kabátom. Nemsokára nyílt az ajtó és a papám kikerekedett szemeivel találtam szembe magam. Betessékelt a meleg szobába, nem kezdett el szidni, nem ordibált velem, tudta nagyon jól min megyek keresztül. Kezembe nyomott pár száraz ruhát és egy törölközőt, így én megcéloztam a fürdőszobát. Ledobtam magamról a vizes ruhákat, és beálltam a zuhany alá.

A forró víz égette bőröm, de egy idő után segített ellazulni. Nem sírtam, nem gondolkodtam, nyugodt voltam. Elfelejtettem a problémáim, kiűztem a gondolataim és hagytam, hogy a meleg vízcseppek végigszántsák bőröm.

Miután kellően lenyugodtam, kiléptem a zuhany alól és felvettem egy rövidnadrágot, amit még itt hagytam, és hozzá papa egyik pólóját. Kimentem a fürdőszobából és egyenesen az étkező felé vettem az irányt. Mindig itt beszéljük meg a problémáinkat. Leültem a nagy fa asztalhoz ahol már várt rám a nagypapám. Lehajtottam a fejem és összeszedtem gondolataim. Nem kérdezett semmit, nem szólt, várta hogy mikor török ki.

- Elegem van - zokogni kezdtem,ő azon kevesek, közé tartozik, akik láttak már sírni.

- Shh...Nyugodj meg.

- Nem bírom ezt tovább.

- Senki nem mondta, hogy muszáj ott laknod - erre felkaptam a fejem - 18 éves erős nő vagy nem tarthatnak már ott

Valamilyen szinten igaza van. Nem tudnák meg akadályozni, hogy elmenjek. Betöltöttem a 18-at már felnőtt vagyok, elköltözhetek otthonról. Fejemet a vállára hajtottam, és hagytam, hogy simogassa a hátam. Miután megnyugodtam kicsit, felé kaptam a fejem.

- Akkor szerinted jól tenném, ha elköltöznék.

- Igen, rossz látni hogy ilyen szomorú vagy. - mondta

- Köszönöm-mosolyodtam el halványan. Ő legjobb nagypapa, akit kívánhatnék.

Lassan csillapodni kezdett a vihar és átvette a helyét a napsütés. Visszaöltöztem a rendes ruhámba, és egy öleléssel elköszöntem papától. Mikor kiléptem az ajtón, megcsapott az eső illata, amit annyira szeretek. Lassan lépdeltem haza, rugdostam a köveket, és közben kattogott az agyam. Megfontolom azt, amit papa mondott. Lehetséges hogy igaza van.

Időközben megérkeztem a nagy emeletes kertes házhoz és a kulcsot a zárba tettem. Benyitottam a lakásba és bent őrültek háza fogadott .Mindenki össze-vissza rohangált és pakolászott. Kikerültem őket, és nyugodtam ledőltem a puha ágyamra.

1.rész Én már a szüleimre nem számíthatok

Sziasztok:)
Itt az első rész ami tudom elég rövid lett.Ezt sajnálom:/A kevetkező résszel megpróbálok sietni,szerintem hétfőre megtudom írni. Bocs a helyesírási hibákért,javítgattam,de így is lehet benne pár darab:/
Köszönöm a több mint 70+ oldalmegjelenítést,és azt az egy feliratkozót,nekem ez nagyon sokat jelent:)
Jó olvasást!
Puszi:
Hopexx

"Fáradtan nyitottam ki szemeim, de nem a szobámba, hanem egy tükrös terembe voltam. Az ablakon beszűrődő fény adott egy kis megvilágítást a helynek de így is alig láttam valamit. Kicsit körbenéztem mikor a fehér fal mellet, egy kislányt pillantottam meg.  Felhúzott térdekkel lehajtott fejjel zokogott. Közelebb merészkedtem hozzá és leguggoltam mellé. Fehér ballett ruhája már kicsit gyűrött volt, és koszos, de még így is aranyosan nézett ki. Felemelte fejét, és kíváncsian  méregetett nagy kék szemeivel. Hátrahőköltem a meglepettségtől, ez a kislány én voltam, csak 4 évesen. Az emlékek most is, mint mindig könnyet csaltak a szemembe. Ez volt az első  ballett fellépésem és anyáék erre nem jöttek el. Hirtelen elsötétült minden, és már más helyszínen találtam magam. Az óvodám udvara. Szerettem ide járni.

Középen egy kislány állt  aki éppen a szüleit kereste .A lány szemébe könnyek gyűltek mikor nem látta egy családtagját sem. Megint magamat látom. Az ovis ballagásom napján. Kihagyták ezt is, a papám jött értem, mert ők elfelejtették. Újra könnyek gyűltek a szemembe, de nem sírtam el magam, nem szabad gyengének lennem. Hirtelen  megint változott a hely így egy újabb emlékképbe csöppentem. Gimnázium. Ó, mennyire gyűlöltem, megaláztatások, cikizések tömkelegét.
 Megijedtem mikor hangos csattanással záródott be a nagy vasajtó, és egy gyönyörű szőkés barna hajú lány  lépett ki rajta. Szép kék szemei voltak, karcsú alakja, minden fiú őt nézte. Odamentem hozzá, átöleltem és  hagytam, hogy a vállamon sírjon. Tudom hogy én voltam az, a gimis ballagásomon, a szüleim nélkül.
Most egy folyosón találtam magam, ami egy nagy faajtóhoz vezetett. Beléptem a nagy tornaterembe ahol megint csak  a régi én voltam. Kék köpenyem a lábam szárát súrolta, ebből rájöttem a régi középiskolámban, vagyok. Hát igen. .szerettem ide járni, volt pár  hamis barátnőm, és barátom, akik csak kihasználtak, de azért jó volt. Annyira hiányozni fog. Egy hete ballagtam el, a szüleim megint nem jöttek el, fontosabb volt nekik a vidámparkba menni. Ó és most jön a vicces rész, a szülinapom. Nem kaptam tortát, ezért egy muffinba raktam gyertyát és úgy fújtam el. Aznap csak a nagypapámtól kaptam felköszöntést senki mástól.

Én már a szüleimre nem számíthatok, se a testvéreimre, nekem maradt a gitárom és a zene iránti szenvedélyem..."

 Zihálva ébredtem a saját ágyamba, szemeimből könnyek csordogáltak, amik egybefolytak a homlokomról lehulló izzadság cseppekkel. Felültem az ágyban, kicsit megtöröltem az arcom és az órámra pillantottam. Hajnali egy óra, újabb álmatlan éjszakának nézünk elébe.

Prológus

"Mikor úgy érzed nincs miért élned, mikor már a fájdalom elmosott minden szeretetet, mikor már csak a kín maradt neked, akkor sem szabad feladnod. Fel kell állnod , és nem szabad hagynod hogy az élet legyőzzön ,mert mindig van remény. Az élet egy hullámvasút, és van hogy fent, és előfordul hogy lent vagy, de neked sose szabad feladnod. Ez történt velem is. Az élet kegyetlen játékot űzött velem, fájdalmas csapásokat mért rám, de én nem adtam fel. Az utolsó pillanatig küzdöttem minden erőmmel, de az ember nem lehet mindig erős. A gyengeség be fog következni , hiába teszel ellene,egyre jobban kezd fájni, a kín egyre jobban mardos, és végül... feladod .Összetörsz ,hiszem te is emberből vagy és te sem bírsz ki mindent. Végül beismered csúfos vereséget szenvedtél. A halálba kívánod magad, és már nem érted az élet értelmét sem. De a fény mindig utat tőr magának, ha az utolsó pillanatban is, de megtöri a sötétséget. És lesz  egy új szebb életed, barátokra találsz, szerelemre ,és talán békét is  lelsz a világba....."